A táplálkozási tanácsadás számos krónikus betegség kezelésében elismert gyógymód. Bár általában dietetikusok végzik, a táplálkozási tanácsadást ápolók vagy más egészségügyi szakemberek is nyújthatnak az állapot javítása és az egészségügyi célok elérése érdekében.
Az egészségügyi szakemberek továbbképzésére és oktatására van szükség a hatékony tanácsadás betegközpontú megközelítésének elősegítése érdekében. A digitális technológia fejlődése javította a táplálkozási tanácsadáshoz való hozzáférést egyes betegek számára, például az alapellátásban. Ugyanakkor óvatosságra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az értékes személyközi kapcsolatok ne vesszenek el, mivel ezek képezik a hatékony táplálkozási tanácsadás sarokkövét.
E narratív áttekintés célja, hogy feltárja a hatékony táplálkozási tanácsadás szempontjait, beleértve az e-tanácsadás terén elért eredményeket és azokat a területeket, ahol a táplálkozási tanácsadásban való ápolói közreműködés javíthatja az általános dietetikai ellátást.
A táplálkozási tanácsadó bemutatása
A táplálkozással összefüggő krónikus betegségek – azaz a rák, a cukorbetegség, a krónikus vesebetegség, a gyulladásos bélbetegségek és így tovább -, valamint a tápláltsági állapotra jelentős hatást gyakorló egészségügyi problémák, főként a táplálék emésztését és felszívódását befolyásolva, jelentős terhet rónak a lakosság általános egészségére és az egészségügyi ellátórendszerekre.
Mivel az étrend módosítása jelentős hatással lehet a nem fertőző betegségek biomarkereire és a különböző klinikai állapotok tüneteire, a táplálkozási tanácsadást a kezelésük első vonalbeli megközelítésének tekintik. Továbbá a táplálkozási tanácsadás az idősebb felnőttek alultápláltságának kezelésében is kulcsfontosságú, és bizonyítottan hatékony a krónikus vesebetegség, a rák és más klinikai állapotok esetében is.
A táplálkozási tanácsadás olyan kétirányú interakció, amelynek során a beteg és az orvosi csapat tagja értelmezi a táplálkozási állapotfelmérés eredményeit, azonosítja a beteg táplálkozási problémáit, szükségleteit és céljait, megvitatja e célok elérésének módjait, és megegyezik a további lépésekről és a nyomon követés gyakoriságáról. Célja, hogy a betegek megértsék a táplálkozás egészségi állapotukra gyakorolt hatásával kapcsolatos fontos információkat, és a táplálkozási szükségletek fedezésére irányuló gyakorlati intézkedésekre összpontosítson.
Ezen túlmenően nyomatékosítja a viselkedésbeli változás fontosságát. A táplálkozási tanácsadás nehézségei közé tartozik, hogy mivel magas időráfordítással jár a betegek részéről így nagyobb a lemorzsolódási arány. Továbbá a személyes tanácsadás jelentős teherrel bír a klinikai hely és eszközök tekintetében az erőforrások felhasználására. Az e-tanácsadás új technológiájának kifejlesztése ezeket a problémákat igyekszik megoldani és a betegek számára a hozzáférést bővíteni.
A táplálkozási tanácsadók legtöbbször táplálkozási szakemberek vagy dietetikusok. A táplálkozási tanácsadásban azonban más egészségügyi szakemberek, például ápolók, közösségi egészségügyi dolgozók vagy önkéntesek is fontos szerepet játszanak. Az ápolók szerepe elismert a táplálkozási szűrésben, de kevés bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy az ápolók szerepe milyen hatással vagy hatékonysággal bír a táplálkozási tanácsadásban.
Az ápolók azonban a betegeket közvetlenül ellátó csapat alapvető részét képezik, és mint ilyenek, képesek pozitív magatartás változtatásokat elérni, ami javítja a táplálkozási beavatkozások hatékonyságát.
A folyamatosan változó egészségügyi környezet igényeinek kielégítése érdekében fel kell tárni az új technológiák előnyeit a táplálkozási tanácsadás szélesebb közönség számára történő kiterjesztésében. Bár a dietetikusok a betegek táplálkozási tanácsadásában kulcsfontosságú szakemberek, más egészségügyi szakemberek bevonása javíthatja mind a tanácsadás, mind a beavatkozások hatását és hatékonyságát.
Célok
Ebben a narratív áttekintésben a hatékony táplálkozási tanácsadás szempontjait kívánjuk feltárni, beleértve a technológia fejlődését és az ápolók szerepét a táplálkozási ellátás javításában.
A táplálkozási tanácsadó módszertana
Elektronikus keresést hajtottunk végre a PubMed, Google Scholar Medline és Cinahl adatbázisokban. A keresési kifejezések a következők voltak: „táplálkozási tanácsadás”, „táplálék tanácsadás” „dietetikai tanácsadás”, „betegoktatás”, „táplálkozási oktatás”, „táplálkozás ÉS ápoló ÉS specialista” „ápolás”, „e-tanácsadás”, „e-egészség”, „táplálék ápoló specialista”, „betegközpontú megközelítés”, „táplálkozási ellátás”, „távoli táplálkozási tanácsadás”.
Az elemzésbe csak olyan publikációkat vontak be, amelyek angol nyelven íródtak és emberekkel kapcsolatosak voltak. A cikkeket 2000 januárjától 2019 májusáig keresték. Kizárták a nem szakértői értékelésen alapuló szakirodalmat, a szerkesztői leveleket és az állatokon végzett tanulmányokat. Az első keresési körben bevont cikkekből további hivatkozásokat azonosítottak kézi kereséssel az idézett hivatkozások között.
Ezenkívül a bevezető részekben további hivatkozásokat, köztük a táplálkozási tanácsadásra vonatkozó jellemző és sarokpontos hivatkozásokat adtunk hozzá. Mivel az áttekintés narratív és nem szisztematikus, a hivatkozásokat a kézirat témája szempontjából való relevancia alapján választottuk ki.
A hatékony táplálkozási tanácsadás alapvető jellemzői
Mivel a táplálkozási tanácsadás javíthatja az egészségügyi és táplálkozási eredményeket, ideális esetben úgy kell végezni, hogy a betegek magánszférája biztosított legyen, és hogy a tanácsadó és a beteg is jól érezze magát. Ez kihívást jelenthet a kórházi környezetben, és intézkedéseket kell hozni ebbe az irányba.
Ezen túlmenően a tanácsadókat ki kell képezni, és megfelelő anyagokat kell adni a kezükbe a megértés és a dokumentáció javítása érdekében, például illusztrációkat, ételmodelleket, hazavihető brosúrákat, adatgyűjtő űrlapokat és beutaló űrlapokat. A táplálkozási tanácsadás etikai szempontjainak tiszteletben tartása javítja a tanácsadás eredményeit.
A betegközpontú megközelítés a táplálkozási tanácsadásban
A táplálkozási magatartás megváltoztatásának megvalósítása összetett eljárás, mivel egyesíti a pszichológia, a fiziológiai szükségletek, a társadalmi-gazdasági státusz és a tanácsadó azon képességének szintjét, hogy először is felismerje a betegek szükségleteit, majd együttműködve dolgozzon velük. A páciens központú megközelítés általánosan elfogadott és hatékony a táplálkozási tanácsadás kivitelezésében.
Ezt a Rogers által a 40-es évek végén kidolgozott elméleti modellek alapján dolgozták ki. Ezen elméleti modell szerint a páciensnek kell azonosítania a táplálkozással kapcsolatos problémákat, és a táplálkozási tanácsadónak a lehetséges megoldások felé kell terelie őt.
A táplálkozási tanácsadó/dietetikus a szakértő az orvosi táplálkozási csapatban, aki képes lefordítani és kombinálni a legfrissebb tudományos információkat az élelmiszerekről és az egészségről, az élelmiszerek összetételéről, a pszichológiai és fiziológiai tényezőkről, amelyek hatással lehetnek a táplálkozási döntésekre, valamint ezek kapcsolatáról az egészséggel és a betegségekkel.
Ő a táplálkozási kommunikátor, a táplálkozási állapot javításához szükséges konkrét intézkedésekre és lépésekre vonatkozó érzelmek és elvont elképzelések tolmácsolója, aki a táplálkozási állapot javításához szükséges konkrét intézkedésekre és lépésekre képes, az egyén életének és orvosbiológiai igényeinek megfelelően.
A betegek egészségi állapotával és táplálkozásával kapcsolatos preferenciáinak, attitűdjeinek és hiedelmeinek jobb megértése lehetővé tenné, hogy a közreműködés célzottabb, megfelelőbb, fenntarthatóbb és ezáltal hatékonyabb legyen. Az orvos és a beteg közötti kapcsolat hatással van a betegek jobb részvételére, az előírások betartására, valamint az ellátással és kezeléssel való nagyobb elégedettségre.
A hatékony orvos-beteg kommunikációt összefüggésbe hozták még a beteg mentális ráhangolódásával és a kezelésben való kitartásával is. Ezért a hatékony tanácsadó nemcsak a táplálkozási szakértői ismeretekre figyel, hanem a jó kommunikációs fenntartására is. Így könnyebben kialakul a megfelelő terápiás kapcsolat, amelyet a kölcsönös tisztelet jellemez a kliensekkel. Ez a gyakorlat azonban szervezeti támogatást és időt igényel, ami az egészségügyben dolgozó dietetikusok számára nem mindig áll rendelkezésre.
Ez az új hozzáállás a táplálkozási beavatkozásokban is fontos lehet, és a jövőbeni kutatásoknak ezen irányokat szem előtt tartva kell a táplálkozási tanácsadás hatékonyságára összpontosítaniuk.